Főoldal | Zenei Munkaképesség Gondozás

2011 szeptemberében önálló zenei munkaképesség-gondozás tanszak létesült a pesterzsébeti Lajtha László Művészeti Iskolában. Az újonnan alapított tanszak első és egyelőre egyedüli az országban, sőt világviszonylatban is. Vezetője Négyesi Anna zenetanár, Kovács-módszer tanár.
"A zenei munkaképesség-gondozás a zenei oktatás integráns része és az eredményes zenetanulás-tanítás fontos feltétele" - jelentette ki Csóka Gabriella fuvolaművész, az iskola előző igazgatója a TV20 számára adott interjújában. A tanárnő, aki maga is szakvizsgázott Kovács-módszer tanár, hangsúlyozta a zenei foglalkozási ártalmak korai megelőzésének fontosságát, és a zenei terhelésekre való idegi-fizikai alkalmasság fenntartásának szükségességét.
A zenei munkaképesség-gondozás tanszakra beiratkozott növendékek rendszeres mozgásfoglalkozásban részesülnek. A zenei követelményekhez igazodó mozgásprogram fejleszti a hangszerjátékhoz szükséges finommozgásokat, növeli a gyakorlási állóképességet, fejleszti a zenei időérzéket, a térérzéket, az egyensúlyérzéket, javítja a tartást, nyugtatja az idegrendszert, javítja a figyelmet és pihenteti a hallást. A növendékek számára tartott mozgásfoglalkozások mellett az iskola tanárai is részt vehetnek munkaképesség-gondozó mozgásórákon. A csoportos órákon kívül igény szerint egyéni foglalkozásra és tanácsadásra is mód van.

Légző gyakorlat tanítása az előképzőben. A kiscsoportos foglalkozáson mód van arra, hogy a tanár minden gyereknek egyénileg segítsen a helyes légzés megtanulásában.

Mi a Kovács-módszer?

Ha ezt a kérdést teszik föl nekem, egy mondatban így tudok válaszolni: A Kovács-módszer az egészséges zenész életmódprogramja. Ha a részletekről érdeklődnek, akkor elmondom, hogy a Kovács-módszer olyan életmódmodell, mely a zenélő embereket szolgálja és segíti abban, hogy fizikailag, lelkileg, szellemileg, azaz egész személyiségükben alkalmassá legyenek hivatásuk és mindennapi életük feladataira, és elkerüljék a foglalkozási ártalmakat. Emellett magában foglal egy egyedi edzésmódszert, amely kifejezetten a muzsikálók igényeinek megfelelően jött létre. Végül a Kovács-módszer részét képezi egy modern természettudományos ismeretanyag, mely a szükséges elméleti háttértudással és emberközpontú szemléleti alapozással szolgál művelőinek.
A Kovács-módszer a zenei világban az egészséggondozás terén az egyik legkorábbi kezdeményezésnek tekinthető. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban csak jóval később, a hetvenes-nyolcvanas években kezdődtek el a foglalkozási ártalmakkal kapcsolatos kutatások, elsősorban orvosi területen. Klinikák, orvoscsoportok foglalkoztak a megbetegedett zenészekkel. A Kovács-módszer azonban a sajátos hazai viszonyok között nem orvosi, hanem pedagógiai tudományterületként fejlődött ki. Tehát nem a betegségek gyógyításával foglalkozik, hanem az ártalmak megelőzésével. A zenepedagógia integráns része, és ezzel pontosan azt valósítja meg, amit a mai nemzetközi álláspont elsőrendű követelményként megfogalmaz, a pedagógiai megelőzést. Ez azt jelenti, hogy a foglalkozási ártalmak megelőzésének eszközeit a zenetanár tarthatja kézben, ezért ez a módszer az egészségnevelés tekintetében a leghatékonyabb lehet. Hiszen jól tudjuk, a zenészek csak akkor fordulnak orvoshoz, ha már elérte őket a baj. Ezért orvosi prevencióról a zene területén nem beszélhetünk. A pedagógus azonban egész pályafutásán át elkíséri a muzsikáló embert, kis zeneiskolás korától kezdve a legfelső szintig. Tehát a pedagógusnak módjában áll, hogy a szakmai felkészítés mellett az egészséges zenészéletmódra is megtanítsa tanítványait, és megvédje őket a foglalkozási ártalmaktól.

Az egészségnevelés jelentősége a zeneoktatásban

Nemzetközi statisztikák szerint a hivatásos zenészek 70–80 százaléka szenved foglalkozási ártalmat élete során. A tünetek és panaszok leginkább a 30–40 éves életkor táján jelentkeznek. Legújabb méréseim szerint azonban a foglalkozási ártalmak már ennél sokkal korábban is jelentkeznek. A nemrég megvizsgált 14–18 éves populáció 46 százalékának már volt foglalkozási panasza. Ha így haladunk, valóban bekövetkezik az, hogy minden tíz zenei pályára készülő növendékünkből nyolc foglalkozási ártalmat fog szenvedni. „A zene életveszélyes foglalkozás” – írja Robert Schumann. Utána még hozzáteszi: „Már sok szépen induló pálya tört ketté a testi kondíció elhanyagolása miatt.” A romantika nagy mestere nagyon szellemesen adja tudtunkra, hogy voltaképpen nem is a zene az életveszélyes, hiszen az nem árt senkinek, csak használ. Viszont a testi kondíció elhanyagolása valóban kettétörheti a zenész életpályáját, ez ma már nyilvánvaló. Magunk és tanítványaink egészségét, életének alakulását nem bízhatjuk a véletlenre, nekünk magunknak kell az irányítást kézbe vennünk. Magyarországon kiválóak a feltételek, adott a megoldás, csak élnünk kell vele.

Előzmények

Magyarországon viszonylag korán, a külföldi kezdeményezéseket megelőzve indult el a zenészek egészségével kapcsolatos kutatás.  Az 1950-es évek végén Kodály Zoltán, mint a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, elsőként figyelt fölt a hallgatók és művészek körében gyakran előforduló foglalkozási ártalmakra és felismerte a megelőző védekezés fontosságát. Az ő indítványára került sor dr. Kovács Géza meghívására, aki abban az időszakban országos sporthivatalok vezető munkatársaként a lakosság egészség-gondozásának feladataival foglalkozott. Ezzel a momentummal kezdődött a zenészek egészségnevelésének kutatása, ”zenei munkaképesség-gondozás” elnevezéssel.A kutatóbázis 1960-tól kezdve a Zeneakadémia épületében volt, majd 1977-ben átkerült a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola kötelékébe, és ma is ott működik. 1975-ben megkezdődött a rendszeres tanári továbbképzés a téma iránt érdeklődő zenetanárok amatőr kezdeményezésére. 1980-tól a Fővárosi Pedagógiai Intézet keretében megindult a hivatalos zenetanári továbbképzési program. 1995-ben megalakult Debrecenben a Muzsikáló Egészség Alapítvány, mely átvette a továbbképzések szervezését. Dr. Kovács Géza 1999-ben történt halála után a kutató, oktató és gyakorlati műhely vezetését munkatársa, Dr. Pásztor Zsuzsa zenetanár folytatta. 2000-ben a Liszt Ferenc zeneművészeti Egyetemen megkezdődött a Kovács módszer fakultatív tárgyként való oktatása a hallgatók részére. 2003-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem beiktatta a zenei munkaképesség-gondozás témát a posztgraduális pedagógusképzésbe.